Ahogy a kisebbik lánykám mondta, “Apa teljesen green obsessed lett.” Amire persze éppen úgy reagáltam, mint a kedves olvasó.: Kérem?
Vagyishogy – mint utólag kiderült – zöld-mániás. Vitatnám, de tény, hogy megszaporodtak a zöldek a lakásban.
A növények azonban egyfajta ying és yang (kínába indulok) tulajdonságokat egyesítve egyszerre szépek, de végtelenül makacs jószágok. Úgy értem, könyörghet nekik az ember napestig, annyira sem képesek, hogy egy pohár vizet töltsenek maguknak, ha szomjasak, inkább kiszáradnak és utolsó erejükkel halkan lehelik egymásnak: Jól megmutattuk neki!…
Mindezek miatt kénytelen voltam egy automata öntözőrendszert installálni. Volt egy ilyen kis programozható kínai (!) cuccom. A balkonkertészet projektemből. Összegyűjtöttem az összes szobanövényt egy helyre, hoztam egy műanyagládányi vizet, csöveket, locsolófejeket összeraktam és beállítottam kétnaponta 1 percnyi locsolásra. A tegnapi tesztnél látszólag minden rendben volt.
Ma reggel kevésbé. A ládában álló vízszint alapján olyan 6-8 liter folyt az 8 növénykére (amiből három ilyen gyufásdoboz méretű kaktusz). Isteni szerencse, hogy túlbiztosítottam a dolgot és mindegyik alatt tálkák voltak, plusz az egész alatt egy vastag frotírtörölköző.
Ezzel együtt is, kb 40 percig tartott a takarítás. 🙂
Asszem megkérem valamelyik kislányomat, hogy a két hét alatt kétszer locsolja meg őket. Bár, ahogy elnéztem az iszapot a kaspókban, talán egyszer is elég lesz.
Leave a Reply