…mert megint hittem a beszámolóknak

Miszerint minimum 1 órával korábban kell érkezni, de ha hétvége / ünnepnap van, akkor 2-vel.

Na most ma vasárnap van, holnap nemzeti ünnep. Ez nekem – tanulva az eddigi ehetetlen csípős és más hiteles mondásokból – 1,5 órát adott ki.

Sok lett.

Kb 5 perc alatt túljutottam a biztonsági ellenőrzésen, pedig ahányszor elhúzták előttem a botot, annyiszor sípolt én meg már aggódva tekintgettem körül, hogy nem hozzák-e a paravánt.

Így fest a váró, a hangosbeszélő pedig 5 percenként nem mondja be angolul is a járatokat, ahogy szintén állították a tapasztalt utazók -picit talán általánosítva egy fél kontinensre a valószínűleg 1 elemű mintavételüket.

Azon izgizek egy hangyányit, hogy a váganyokhoz le tudok-e majd menni, mert:

Kínában, nincs a hagyományos értelemben vett vonatjegy. Ha lenne, szerintem ilyen utazószámmal, hetente kellene kivágni egy Amazonas-méretű őserdőt a papírhoz. Ez is digitális, de úgy, hogy megrendeled az appon, majd a személyidhez rendeli. Így csak az utóbbit kell beszkennelni, amikor belépsz (persze kameras arc-azonosítással együtt). Ezért aztan papír sem kell és az állampárt is tud minden egyes utazásodról. Win-win!

Na most ezt nekem nem sikerült megugrani, mert az útlevelet nem akarta beolvasni. Humán segítség szükségeltetett. Ha tehát ennél, a vágányhoz vezető kapunál is ez lesz, és ha utolsó pár percben próbálkozom, mire találok valakit lekéshetem a vonatot. Ha meg túl korán megyek, akkor meg elégek a napon. Azt meg gondolom nem lehet, hogy átmegyek és visszajövök.

Hamarost kiderül mi lett!

Kommentek

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *